Múlt hét beszélgettem egyik diákommal. Írta egy fogalmazást, ami a sok hiba miatt csak hármos lett. Azt tanácsoltam neki: "Ha nem tudsz rendesen hosszú mondatot írni, akkor probálj meg rövidebb, egyszerűbb mondatot írni!" Amikor mondtam, én őszintén tanácsoltam, de gondolkodás nélkül. Amikor később a beszélgetést átgondoltam, rájöttem hogy milyen hülye vagyok, hogy saját tanácsát nem fogadom meg.

Lényeg ez: nem olyan könnyű írni ez a blog, mint gondoltam. Mert nekem nehéz magyarul írni. És nem szeretem rövid mondatokat használni, mert úgy érzem, mint egy idióta. Angolul okoson, eszesen, értelmesen tudok beszélni - intellektuális vagyok. Magyarul gyerek vagyok. Sőt, kisgyerek.

De nincs más lehetőség. Angolul azt mondjuk hogy "Every journey starts with a single step" (Minden utazás egy lépéssel kezdődik). Akkor én is egy lépéssel - egy pár rövid mondattal - kezdek. De most tényleg kezdek.