Miért vagyok itt Magyarországon?

Sokszor hallottam ezt a kérdést. Két jelentése van: az első az hogy hogyan jöttem ide. A második az inkább filozófiai kérdés: miért vagyok it, mivel én amerikai vagyok és bárhol a világon lehetnék...

Az első kérdés könnyű; erre gyakran válaszolok. Amikor egyetemista voltam, tanultam a magyar nyelvet, csak ezért mert hittem micsoda furcsa, érdekes nyelv. A professzor megkérdezte, ha én cserediák akartam lenni. Azt mondtam, "Van egy csereprogram? Jó, oké, megyek!" Így töltöttem egy félévet az ELTE-n Budapesten. A csereprogramnak az igazgatója egy csodálatos, kedves Hajni nevű nő volt. Egy tanári csereprogramnak az igazgatója is volt, és ajánlott nekem munkát. Nekem nagy vicc volt ("Én? Tanítok angolt?? Ne hülyeskedj már..." stb) de amikor befejeztem az egyetemet és nem volt munkám... "hát, akkor, miért nem?" (Most, persze, nagyon szeretem a munkámat, és egy kiscit komolyabban veszem.)

A második kérdés: miért éppen Magyarország? Miért itt vagyok, és miért itt maradok? Miért akarok itt letelepíteni?
Na.
Hát.
Ez a nagy kérdés, ugye?

Volt egy egyszerű kérdésem: Hány külföldi él Magyarországon?

Persze először google-ban kerestem. Sokat találtam a nemzeti kisebbségekről, főleg a hazai kisebbségekről, de nem erre vagyok kíváncsi. Pontosan azt akarom tudni, hogy hány ember él, a magyar határokon belül, akinek nincs magyar állampolgársága. Hányan vagyunk expat-ok (expat=expatriate) Magyarországon?

Végül találtam a www.nepszamlalas.hu oldalt (sajnos csak a végen találtam az angol vérziót...). Nagyon érdekes (imádom a szatisztikát), de abból nem találtam meg válaszokat, csak több kérdést: Ki számit külföldinek? Mitől függ? Egy útlevéltől? Nyelvtől? Sajat érzéstől? Mi az anyanyelv? A nyelv, amit leggyakrabban beszél, vagy a nyelv, amit legfolyékonyabben beszél? Stb, stb.

Szovál:
*10.1 millió élnek Magyarországon. Ebből 93005 nem magyar. Ebből a 93005-ből kb 90% európai. Csak 2404 amerikai világrészbeli.
*415,917 élnek Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Ebből 384,470 magyar; 12,398 hazai kisebbségi, és csak 197 "egyéb, nem hazai kisebbégi".

És végén csak egy válaszom van: Igen, kevesen vagyunk.

Kivel szoktam magyarul beszélni, és kivel angolul?

Mivel dolgozok egy kétnyelvű gimiben, a tanári karnak majdnem a fele tud angolul. Természetesen az angol tanárokkal beszélek angolul. A többiekkel általában magyarul. Az néha meglepő - sokszor hallotam egyik kollegámtól, hogy "hé, te tényleg tudsz magyarul!" Én is sokszor meglepődtem, amikor hónapok óta nehézen beszéltem valakivel magyarul és utána kiderült hogy tökéletesen tud angolul bészelni. Példaul: pár hónappal ezelőtt erkezett a suliban egy új könyvtáros. Amikor elsőször bementem a könyvtárba, látta a nevemet és mondta, magyarul, "Jaj, te vagy az Emily!" Azután mindig magyarul beszélgettünk. Nemrég kaptam egy cetlit tőle, amit tökéletesen írt, gyönyörűen, hibátlan angolul. Azóta beszélünk angolul.

A diákjaimmal általában mindig csak angolul beszélek óra alatt. Csengő után, váltakozik. Van olyan osztály (sőt, van olyan diák is), akivel még mindig könnyebb angolul beszélni, mert jobb beszél angolul mint én magyarul. De akikkal magas szinten nem beszélnek angolul, én szívesen magyarul próbálok. Élvezem azt, hogy néha tudok magyarul is segíteni.
*Vicces hogy ezt írtam, és csak pár nap múlva, beszéltem első alkalommal magyarul tánóra alatt. Megmagyarazom egy kis nyelvtant: "What is he like?" és "What does he like?" között a kulumbség (Milyen a fiú? és Mit szeret a fiú?)

A legjobb magyar barátnőmmel angolul beszélünk. Három év óta ismertem, és mostanáig mindig angolul beszéltünk. Mostanában engem nyugtalanít, hogy elkezdett velem magyarul beszélni. Mindig válaszok angolul. Nem tudom miért, de nagyon nem szívesen beszélek magyarul vele.

Párommal Hunglisht beszélünk - mindkét nyelv egyszerre. Szavak, mondatok, gondolatok, minden összekeveredésével. Én tőle semmit sem tanulok meg magyarul, és ő tőlem semmit sem tanul angolul. De legalább tökéletesen megértjük egymást.