new school year ~ új tanév

So, another year begins. This is my 6th year teaching. This is also the first year when I wasn't excited to begin the year. Usually there is something that I'm looking forward to - an interesting new class, an exciting lesson plan, a good new textbook.... but this year, nothing.

What does this mean? I don't want to be one of those teachers who hates their job. I'm not a "change-the-world" type of teacher - I wouldn't want to be - but I want to like my job.

On the other hand, maybe hating my job is part of becoming Hungarian...?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tehát, egy új tanév elkezdtük. Ez az én hatodik évem tanárként. Ez az első olyan év nekem, amikor nem voltam izgatott, hogy kezdődik az év. Általában mindig van valami, amit várom - van egy érdekes új osztály, vagy izgalmas leckét tervezek, vagy van nekem jó az új tankönyvem .... de ebben az évben: semmit nem vártam.

Ez mit jelethet? Nem akarom olyen tanár lenni, aki utálja a munkát. Én nem vagyok egy nagy "világ-változó" típus tanár - nem is akarok lenni - de jó lenne, ha én élvezhetek a munkámat.

Vagy, lehet hogy ez a munkalevertség csak most kiderült, mert én egyre jobban magyarosodok...?

Trying something new: since writing a blog in Hungarian seems to be beyond me, I'll give a shot to writing in English and translating. Not that that will solve the problem of my life being very boring and me having nothing to write, but....

upcoming posts:
food
summer
school-leaving exams
Tisza

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Új tervem van: mivel úgy tűnik, hogy nekem túl nehéz ezt a blogot magyarul írni, inkább angolul írok és lefordítok. Nem tudom ha ez jobb lesz, mert még mindig ugyanolyan unalmas az életem és még mindig nincs írnivalóm, de...

következő postok:
kaja
nyár
érettségi
a Tisza

Miért vagyok itt Magyarországon?

Sokszor hallottam ezt a kérdést. Két jelentése van: az első az hogy hogyan jöttem ide. A második az inkább filozófiai kérdés: miért vagyok it, mivel én amerikai vagyok és bárhol a világon lehetnék...

Az első kérdés könnyű; erre gyakran válaszolok. Amikor egyetemista voltam, tanultam a magyar nyelvet, csak ezért mert hittem micsoda furcsa, érdekes nyelv. A professzor megkérdezte, ha én cserediák akartam lenni. Azt mondtam, "Van egy csereprogram? Jó, oké, megyek!" Így töltöttem egy félévet az ELTE-n Budapesten. A csereprogramnak az igazgatója egy csodálatos, kedves Hajni nevű nő volt. Egy tanári csereprogramnak az igazgatója is volt, és ajánlott nekem munkát. Nekem nagy vicc volt ("Én? Tanítok angolt?? Ne hülyeskedj már..." stb) de amikor befejeztem az egyetemet és nem volt munkám... "hát, akkor, miért nem?" (Most, persze, nagyon szeretem a munkámat, és egy kiscit komolyabban veszem.)

A második kérdés: miért éppen Magyarország? Miért itt vagyok, és miért itt maradok? Miért akarok itt letelepíteni?
Na.
Hát.
Ez a nagy kérdés, ugye?

Volt egy egyszerű kérdésem: Hány külföldi él Magyarországon?

Persze először google-ban kerestem. Sokat találtam a nemzeti kisebbségekről, főleg a hazai kisebbségekről, de nem erre vagyok kíváncsi. Pontosan azt akarom tudni, hogy hány ember él, a magyar határokon belül, akinek nincs magyar állampolgársága. Hányan vagyunk expat-ok (expat=expatriate) Magyarországon?

Végül találtam a www.nepszamlalas.hu oldalt (sajnos csak a végen találtam az angol vérziót...). Nagyon érdekes (imádom a szatisztikát), de abból nem találtam meg válaszokat, csak több kérdést: Ki számit külföldinek? Mitől függ? Egy útlevéltől? Nyelvtől? Sajat érzéstől? Mi az anyanyelv? A nyelv, amit leggyakrabban beszél, vagy a nyelv, amit legfolyékonyabben beszél? Stb, stb.

Szovál:
*10.1 millió élnek Magyarországon. Ebből 93005 nem magyar. Ebből a 93005-ből kb 90% európai. Csak 2404 amerikai világrészbeli.
*415,917 élnek Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Ebből 384,470 magyar; 12,398 hazai kisebbségi, és csak 197 "egyéb, nem hazai kisebbégi".

És végén csak egy válaszom van: Igen, kevesen vagyunk.

Kivel szoktam magyarul beszélni, és kivel angolul?

Mivel dolgozok egy kétnyelvű gimiben, a tanári karnak majdnem a fele tud angolul. Természetesen az angol tanárokkal beszélek angolul. A többiekkel általában magyarul. Az néha meglepő - sokszor hallotam egyik kollegámtól, hogy "hé, te tényleg tudsz magyarul!" Én is sokszor meglepődtem, amikor hónapok óta nehézen beszéltem valakivel magyarul és utána kiderült hogy tökéletesen tud angolul bészelni. Példaul: pár hónappal ezelőtt erkezett a suliban egy új könyvtáros. Amikor elsőször bementem a könyvtárba, látta a nevemet és mondta, magyarul, "Jaj, te vagy az Emily!" Azután mindig magyarul beszélgettünk. Nemrég kaptam egy cetlit tőle, amit tökéletesen írt, gyönyörűen, hibátlan angolul. Azóta beszélünk angolul.

A diákjaimmal általában mindig csak angolul beszélek óra alatt. Csengő után, váltakozik. Van olyan osztály (sőt, van olyan diák is), akivel még mindig könnyebb angolul beszélni, mert jobb beszél angolul mint én magyarul. De akikkal magas szinten nem beszélnek angolul, én szívesen magyarul próbálok. Élvezem azt, hogy néha tudok magyarul is segíteni.
*Vicces hogy ezt írtam, és csak pár nap múlva, beszéltem első alkalommal magyarul tánóra alatt. Megmagyarazom egy kis nyelvtant: "What is he like?" és "What does he like?" között a kulumbség (Milyen a fiú? és Mit szeret a fiú?)

A legjobb magyar barátnőmmel angolul beszélünk. Három év óta ismertem, és mostanáig mindig angolul beszéltünk. Mostanában engem nyugtalanít, hogy elkezdett velem magyarul beszélni. Mindig válaszok angolul. Nem tudom miért, de nagyon nem szívesen beszélek magyarul vele.

Párommal Hunglisht beszélünk - mindkét nyelv egyszerre. Szavak, mondatok, gondolatok, minden összekeveredésével. Én tőle semmit sem tanulok meg magyarul, és ő tőlem semmit sem tanul angolul. De legalább tökéletesen megértjük egymást.

Múlt hét beszélgettem egyik diákommal. Írta egy fogalmazást, ami a sok hiba miatt csak hármos lett. Azt tanácsoltam neki: "Ha nem tudsz rendesen hosszú mondatot írni, akkor probálj meg rövidebb, egyszerűbb mondatot írni!" Amikor mondtam, én őszintén tanácsoltam, de gondolkodás nélkül. Amikor később a beszélgetést átgondoltam, rájöttem hogy milyen hülye vagyok, hogy saját tanácsát nem fogadom meg.

Lényeg ez: nem olyan könnyű írni ez a blog, mint gondoltam. Mert nekem nehéz magyarul írni. És nem szeretem rövid mondatokat használni, mert úgy érzem, mint egy idióta. Angolul okoson, eszesen, értelmesen tudok beszélni - intellektuális vagyok. Magyarul gyerek vagyok. Sőt, kisgyerek.

De nincs más lehetőség. Angolul azt mondjuk hogy "Every journey starts with a single step" (Minden utazás egy lépéssel kezdődik). Akkor én is egy lépéssel - egy pár rövid mondattal - kezdek. De most tényleg kezdek.

Miért írok ezt a blogot?

- hogy gyakarolok magyarul; ez a legfőbb okom

- lehet hogy érdekes a külföldi véleményei a magyarokról, a magyar szokásról

- lehet hogy a nagyon távoli jövőben, amikor folyékonyan beszélek magyarul (ha!), visszanézhetek és jól röhögök ezen

- mert nem találtam másik bloggokot külföldiektől magyarul, és az nekem zavar